A BEMER terápia előnyei biológiailag elhúzódóan gyógyuló betegségcsoportokban
Dr. Németi Zoltán Neurotraumatológus
A képre kattintva indítsa el a videót. (pár perc)
Idegsebészeti praxisomban koponyaűri és gerincet érintő betegségekkel, sérülésekkel foglalkozom, melyek közös jellemzője, hogy más szervek, szervrendszerekhez képest – genetikailag, biológiailag predesztinált tulajdonságaik alapján – sokkal több időt vesz igénybe a gyógyulásuk. Ennek következtében a gyógyulás alatti életminőség tartósabban marad el a normáltól, a fájdalmak, tünetek tovább perzisztálhatnak, a rehabilitáció sokkal hosszabb.
A központi idegrendszer legkisebb károsodása is hetek alatt rendeződik, a leg jóindulatúbb csigolyatörés (AO szerinti A-1) minimális rögzítési ideje 3 hónap, teljes felépülés 6-12 hónap. Ha a betegségekhez, sérülésekhez neurológiai tünetek, szövődmények is társulnak, a gyógyulási idő hatványozódik, és nem ritka a tartós maradványtünet sem.
Ha minden optimális – a beteg érdekében – még a panaszmentessé vált páciens sem térhet vissza azonnal korábbi életviteléhez, amíg a folyamat biológiai értelemben is meg nem gyógyul. Ezek a tények hosszas táppénzt, kényszerpihenőt vonnak maguk után, annak minden aspektusával.
Ennek lerövidítése hosszú évtizedek óta foglalkoztatja az idegsebészeket. Pontosabb műtéti javaslatok, kisebb feltárások, törekvés a minimál invasivitásra, szövetkímélő operációs technika, mikroszkóp asszisztált és percutan beavatkozások, stb. igyekeznek – eredményesen – csökkenteni a gyógytartamot és a járulékos veszteséget, amik legalább annyi gondot okoznak, mint az alapbetegség.
Ha minden jól sikerül, akkor járunk ott, ahol már csak a szövet biológiája és természetesen a kiindulási állapot szabja meg a határt.
A BEMER terápia ebben a témában eddig elért eredményességét a betegek szubjektív állapota, típusos/átlagos esetekhez képesti korábbi rehabilitációja, gyógyulása már számos esetben igazolta. A kiindulási állapot alapján vártnál jóval hamarabb sikerült klinikai javulást elérni súlyos koponyasérültnél, gerincvelő károsodást okozó nyaki gerincsérvnél, hónapok óta stagnáló fájdalom szindrómáknál, gyermek gerincsérültnél, műtéttel vagy anélkül kezelt egy vagy több szintű csigolyatöréseknél, stb. A korábban visszanyert jó életminőség, a több hónap „megspórolt” idő ezen betegeknek és családjainak óriási segítség volt.
Ennek objektivizálása lett a következő célkitűzés, hogy a korai rehabilitációs időszakban elkezdett BEMER kezelés milyen mértékben segíti a szervezetet a gyógyulási folyamatokban, a csontosodásban, a műtéti terület regenerálódásában, a fájdalmat okozni képes jelenségek eliminálásában.
Objektív képalkotó tesztekkel terveztem igazolni a kezelések hatását. A tendenciák jól követhetők, de tudományosan és statisztikailag alig állják meg a helyüket, mert belefutottunk abba a többször és több helyen bizonyított ténybe, hogy nincs lineáris, ill. számszerű összefüggés a beteg panaszai, a gyógyulás teljessége, a beteg teljesítőképessége – és a radiológiai kép között.