Érbetegségek

A BEMER fizikai érterápia egy tudományosan igazolt eljárás, amely stimulációs jeleket alkalmaz a legkisebb vérerek, a kapillárisok nem megfelelő mozgásának felgyorsítására, miközben javul a szövetek és a testi sejtek tápanyagellátása és a salakanyagok ártalmatlanításának hatásfoka. A BEMER fizikai érterápia használata A terápia dokumentáltan sikeresnek bizonyult mind a perifériás verőérbetegség megelőzésében, mind a korai szakaszban lévő betegség gyógyításában (a mikrokeringés javításával). A BEMER fizikai érterápia klinikai hatásossága például hatékony kiegészítő terápiás opciónak bizonyult a perifériás verőérbetegség kontrollos vizsgálattal történő kezelésében. Ez a vizsgálat rámutatott, hogy a perifériás verőérbetegségben szenvedő betegek a BEMER terápia igénybevétele után sokkal nagyobb távolság megtételére voltak képesek, mint a terápiában nem részesülő betegek.

Perifériás verőérbetegség – a makrokeringéstől a mikrokeringésig

A makrokeringés részei a szív és a kapcsolódó artériák. A szív által generált nyomás ezeken keresztül pumpálja a vért a legkisebb vérerekbe, a kapillárisokba. A kapillárisokat és a közvetlen előttük és utánuk található csomópontokat hívjuk összefoglaló néven mikrokeringésnek. Érdemes azt is tudni, hogy itt történik a megfelelő szövetek tápanyag- és oxigénellátása, valamint az ártalmatlanítandó salakanyagok is innen távoznak. Ez a folyamat felelős tehát a sejtek ellátásáért és a (melléktermékekből és méreganyagokból képződött) alakanyagok sejtekből történő eltávolításáért. A korlátozott véráramlásnak tulajdoníthatóan az optimális sejtellátás és ártalmatlanítás már nem garantálható, és mikrokeringési rendellenességek (a perifériás verőérbetegség egyik oka) jelentkezhetnek. De hogy is lépnek fel ezek a rendellenességek?

Amint a vér a fő ereken keresztül a mikrokeringésbe áramlik, a szív által kezdetben a vér előrepumpálására használt nyomás tovább csökken. A vér továbbításakor a nyomás olyan mértékben csökken, hogy már nem fejt ki hatást a mikrokeringésre. Az ereket (kivéve a kapillárisokat) körülvevő izomrétegek végzik a szállítást. Amint ezek az izmok összehúzódnak, az erek összenyomódása következik be, aminek hatására a vér más útvonalon próbál meg továbbhaladni. Mindazonáltal a vér nem tud visszaáramlani, mivel ezt az útvonalat a szív által előidézett nyomás blokkolja. Következésképpen egyedül a kapillárisokon keresztül folytathatja útját. A mikrokeringés ereit körülvevő izmok folyamatos ritmusos megfeszülése és elernyedése a vazomóció. A vazomócióknak folyamatosan ismétlődniük kell, gondoskodva arról, hogy mindig elegendő vér továbbítódjon a mikrokeringéssel, és mindenkor biztosítani lehessen a sejtek szükségleteit. Egy egészséges embernél percenként 3-5 vazomóció megy végbe, míg a betegeknél ez a szám megfelelően kevesebb. A perifériás verőérbetegségnél ezek a vazomóciók oly mértékben korlátozva vannak, hogy a testi sejtek „éhezni” kezdenek, és funkciójuk fokozatosan romlik, mivel ellátásuk és a salakanyagok eltávolítása nem megfelelő. A diszfunkcionális mikrokeringés kezelése ennélfogva intézkedést igényel. A BEMER fizikai érterápia e tekintetben igen ígéretes kezelésnek minősül.

Mi a teendő perifériás verőérbetegség esetén?

Számos betegséghez hasonlóan a perifériás verőérbetegségre is érvényes a mondás: „jobb félni, mint megijedni” (azaz a megelőzés hatásosabb, mint a gyógymód). A fent említett kockázati tényezők közül gyakran sokat ki lehet küszöbölni egészséges és racionális életmóddal. Ha az alany a perifériás verőérbetegség első jeleit észleli magán, mindenképpen orvoshoz kell fordulnia, hogy az megkezdhesse a megfelelő kezelést. Ha a perifériás verőérbetegség még a korai szakaszban tart, gyakran elegendő a kockázati tényezők számának csökkentése a betegség előrehaladásának megelőzésére. Speciális terápiák ugyancsak elősegíthetik a megfelelő véráramlást bizonyos izomcsoportoknál, és az orvos gyógyszert írhat fel. A perifériás verőérbetegség későbbi szakaszaiban lehetséges, hogy ott, ahol az egyéb intézkedések kudarcot vallanak vagy nem használhatók, a nem a megfelelő időben kezelt vagy már nem kezelhető PAD következményeként amputációra lesz szükség. Ezért fontos a perifériás verőérbetegség minél korábbi megelőzése, illetve megfelelő terápiák alkalmazása azzal a céllal, hogy a betegség diagnosztizálási helyén hatékony támogatást lehessen biztosítani. A „mikrokeringés” rendellenességeinek kezelése e tekintetben hatékonynak és ígéretesnek bizonyult.

A perifériás verőérbetegség okai

A perifériás verőérbetegségnek számos oka lehet. A betegség gyakran érelmeszesedés következményeként jelentkezik. Cukorbetegség is szerepelhet az okok között, mivel a belső érfalkárosodást például a magas vérnyomás (artériás hipertónia) és a megnövekedett vérzsírszint idézheti elő. A sejtek nem megfelelő anyagcseréje is említhető okként, amit az érintett szövetek nem megfelelő mikrokeringése aktivál. Az egyéb kockázati tényezők közé tartozhatnak a következők: mozgáshiány, nem (a férfiakat gyakrabban érinti a perifériás verőérbetegség, mint a nőket), életkor (állítólag az idős populáció mintegy 20%-a szenved perifériás verőérbetegségben), valamint a túlsúly, a nem megfelelő étrend és a dohányzás. Az is lehetséges (noha ez viszonylag ritka), hogy a genetikai hajlam jelenti az okot. Megdöbbentő tény – becslések szerint a perifériás verőérbetegséggel diagnosztizált betegek mintegy fele tíz éven belül meghal, és egyedül Németországban kb. 30 000 PAD-nek tulajdonítható amputációra kerül sor. Még megdöbbentőbb, hogy becslések alapján a perifériás verőérbetegségben szenvedők 75%-a később szívrohamban vagy agyvérzésben hal meg.

Mennyire veszélyes a perifériás verőérbetegség?

A perifériás verőérbetegségben az a veszélyes, hogy sokáig tünetek nélkül, ártalmatlanul fejlődik, ami azt jelenti, hogy a betegség első tüneteit gyakran nem veszik komolyan. A beteg csak akkor fordul orvoshoz, ha már fáj a lába gyaloglás vagy akár pihenés közben. A fájdalom előrehaladása alapján a perifériás verőérbetegség négy szakaszra bontható. Az általános használatos rendszer neve Fontaine-rendszer, amely René Fontaine francia orvosról kapta a nevét: I. szakasz: Még nincsenek tünetek, bármilyen fájdalom gyakran véletlenszerűen jelentkezik. II. a szakasz: A beteg még több mint 200 méter megtételére képes fájdalom nélkül. II. b szakasz: A beteg nem képes fájdalom nélkül több mint 200 méter megtételére. III. szakasz: A fájdalom pihenés és fekvés közben is fellép. IV. szakasz: Masszív szövetkárosodás fekélyekkel és üszkösödéssel.

Vegyen részt a következő előadásunkon, vagy kérje tájékoztató anyagunkat!

    Tel: +36 20 533 0135