„A Gangeszban a zarándoklatok idején olyan arányban van antibiotikum, amilyenben egy antibiotikumkezelést kapó páciens vérében kéne lennie” – mondott egy példát a Guardiannek az antibiotikumok túlhasználatára Sally Davies brit tisztifőorvos. A folyóba nemcsak a zarándokok testnedveiből kerülhet antibiotikum, azokat nagy mennyiségben használják az állat-, így a haltenyésztésben is.
Az állattenyésztésben leginkább Colistint használtak. Ezt az ötvenes években kifejlesztett antibiotikumot az orvoslásban nem kedvelték mérgező mellékhatásai miatt, de amikor egyre több antibiotikum esett el a baktériumok rezisztenciája miatt, végső esetben ezt vetették be.
Csakhogy az állatorvoslásban és -tenyésztésben ezzel szemben is kialakult a védettség, az ezért felelős gén, az mcr-1 pedig baktériumtörzsek között is képes átadódni, vagyis olyan baktériumok is örökölhetik a rezisztenciát, amelyek magával a Colistinnel még nem is találkoztak. A gén így gyorsan terjedhet, Kína egyes részein, ahol a nagyüzemi állattartásban sokat használták a Colistint, a kórházi páciensek 25 százaléka hordozta magában az mcr-1 gént.
A gyógyszerrezisztencia gyors terjedése komoly problémát jelent. A guardian cikke szerint míg napjainkban évente 700 ezren vesztik életüket gyógyszerrezisztens kórokozók miatt, 2050-re évi tízmillióra is nőhet a halottak száma, miközben napjainkban még rutinszerűnek számító orvosi beavatkozások – csípőimplantátumok, császármetszés – is ellehetetlenülnek, hogy a szervátültetésekről vagy kemoterápiáról ne is beszéljünk.
A kutatók szerint a gyógyszerrezisztencia terjedésének fő oka az ember: a felelőtlen antibiotikum használat, legyen szó a minden nyavalyájára tablettát követelő betegtől az azt felíró orvoson át az állatai növekedését antibiotikumokkal serkenteni kívánó állattenyésztőig. Épp ezért véli úgy a brit kormány számára a témáról tavaly jelentést készítő Lord Jim O’Neill, hogy „végső soron az antimikrobális rezisztencia jelentette probléma nem is olyan bonyolult. Lényegében csak az emberek viselkedését kell megváltoztatni. Hogy azt hogyan lehetne elérni, az persze közel sem világos”. (Forrás The Guardian)